Mi is az az önismeret?

Az önismeret arról szól, hogy megérted a saját szükségleteidet, vágyaidat, hiányosságaidat, szokásaidat és minden mást, amin kattogsz nap, mint nap. Minél jobban megismered magad, annál jobban szolgálatodba állíthatod az életedben felmerülő változásokat. Lényegében, minél jobban odafigyelsz az érzéseidre és arra, hogy hogyan is működsz, annál könnyebben érted meg, hogy miért is teszed azt, amit teszel. Avagy miért is történik már megint ugyanaz a rossz, és hogyan érhetnéd el, hogy másképp történjen, hogy végre minden jobbra forduljon.  Minél többet tudsz a szokásaidról, annál könnyebben ismered fel azokat. Amit felismertél, azon már változtathatsz. Ne feledd, amit nem ismersz, azon esélyed sincs változtatni.

Müller Péter mondta, hogy "Ha felkel a nap, minden látható lesz. Nemcsak a szép - a ronda is. A tudat fényében előtűnnek a gyengeségeid, riasztó hitványságaid is... De nem baj! Legalább látod, hol vezetted félre magad, mi betegített meg, és rájössz, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség."

Miért olyan fontos az önmegismerés?

Az önfejlesztés lehetetlen önismeret nélkül. Ha szeretnénk fejlődni,előrébb jutni az életünkben, akkor nem elég csak az a sok tanulás, a sok-sok iskola, tanfolyam, tréning, a bemagolt könyvek százai. Persze ettől az intelligenciánk nőni fog, lesz egy jó állásunk, társadalmi szinten megbecsültek leszünk. De vajon ez elég? Van, akinek igen. Sokunknak viszont egy idő után már túl szűkké válik. Az a fajta áttörés az életünkben nem jön el tőle, amit vártunk, amire akár gyerekkorunk óta vágytunk. Eljön az idő, amikor már az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére is igényünk lesz, amihez az önismeretünk fejlesztésével, az önmegismerésünkön keresztül vezet az út.

10 módszer az önfelfedezéshez:

1. Halld meg a bókokat és fogadd be.

Ha rendszeresen nehéz neked a bókokat befogadnod, itt az ideje elkezdeni gyakorolni. Van abban igazság, hogy néhány ember manipulálásra használja a bókokat, de a legtöbb valószínűleg felhívhatja a figyelmedet néhány meg nem látott erősségedre és elég önkritikával a gyengeségeidre is.

2. Vedd észre az érzéseidet

Még a legnegatívabb gondolatok és érzelmek is segítségedre vannak az önmegismerésedben. Időnként az olyan érzelmek, mint a harag, szomorúság, félelem megmutatják, hogy mi az, amivel szembe kell nézz, el kell fogadj vagy meg kell változtass az életedben.  Az első lépés, hogy vedd észre, hogy miről szól egy-egy szituáció az életedben. Vedd észre közben az érzelmi reakcióidat, ami párhuzamosan több fajta  is lehet. Éld át, majd keresd meg a kérdéseidre a válaszaidat magadba. Minél többször tesszük ezt meg, egyre kevesebb idő kell majd ahhoz, meg tudjuk élni az érzéseinket.

3. Vedd észre, hogy mire gondolsz

A gondolataid megismerése elvezet ahhoz, hogy jobban megértsd magad. A gondolataink megismerése vagy egyáltalán az hogy észrevegyük őket nem könnyű feladat. Sokszor a nap folyamán csak zakatol az agyunk, jönnek mennek a gondolataink, szinte céltalanul. Előfordul, hogy párhuzamosan több gondolat is megjelenik. Megismerésük is hasonló gyakorlást igényel, mint az érzéseink megfigyelése. Pácienseimnek szoktam azt a tanácsot adni hogy csak képzeljék el, hogy egy részüket kihelyezik magukon kívülre, mint egy figyelőt. És ezzel a figyelővel tekintenek magukra, mintha tényleg kintről néznék magukat. Megfigyelik, hogy mit gondolnak épp. Egy idő után már figyelő nélkül is megy.

4. Kezdj el megbarátkozni a hibáiddal

A hibáinkkal való szembenézés sokszor a legjobb fejlődési lehetőség. Érdemes rá így gondolni, ahelyett, hogy stresszforrásként fognánk fel a hibáinkat. Amikor nem kell tökéletesnek lenned, akkor könnyebb elfogadni a hibáidat, van lehetőséged felismerni, hogy a hibás lépéseid elvezethetnek egy tanulási folyamathoz, és lehet rájössz, hogy következő alkalommal mit csinálj másképp.

5. Írj önismereti naplót

Az önismereti napló írása is egy módszer arra, hogy tudatosabb legyél. Azáltal, hogy visszaemlékezel a nap eseményeire. Egy kicsit kívülről nézed, azt hogy hogyan voltál jelen a szituációkban, az emberi kapcsolódásokban, előrébb visz saját magad megismerésében. Ilyenkor is kitesszük a figyelőnket, egy részünket, aki kintről pártatlanul és befolyásolás mentesen tud ránk nézni. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a következő kérdéseket:  Mit éltem át az adott szituációban? Milyen érzéseket indított el bennem? Hogyan reagáltam ennek hatására?

6. Hallgasd meg más emberek véleményét, de a saját döntéseidet hozd meg és azok szerint élj.

Abból a szempontból fontos lehet más emberek véleménye, hogy tükröt tarthatnak neked, vagy más perspektívába helyezik az adott témát, ami közelebb vihet téged a saját meglátásodhoz. De csakis te tudhatod, hogy mi a legjobb neked, mi az amit szeretnél.

7. Kezdj el olvasni könyveket önismereti témában

Ez önmagában még nem elég, elindíthat az úton.

8. Beszélgess egy terapeutával vagy tanácsadóval

Saját magad keresésében, megismerésében különböző akadályokba ütközhetsz, ezek lehetnek külső és belső akadályok is. Egy terapeuta vagy egy tanácsadó segíthet eltüntetni ezeket az akadályokat és segíthet abban, hogy felfedezz magadban új utakat.

      9. Olyan emberekkel vedd körül magadat, akik elfogadnak és támogatják a fejlődésedet

Egy olyan háttér, ahol elfogadnak úgy, ahogy vagy és szabadon engedik, hogy járd a saját utadat, biztonságos hátteret tud adni ezen a sokszor nehéz utazáson, befelé, önmagunk felé.

    10. Járj el önismereti csoportokba

Egy önismereti csoport nagy lehetőséget nyújthat számodra önmagad jobb megismerésében és fejlődésében.

Egy csoportban mindenki tükör. Mások által, azaz emberi kapcsolódások által nagyon sokat  tanulhatunk önmagunkról.

Legtöbbünknek ismerős a Nike szlogen:"Csak csináld/Just do it", de valószínűleg nem gondolkodtunk még el az üzenet fontosságán. Pedig rendszeresen látjuk, szinte elkerülhetetlen a hétköznapjainkban, beleütközünk a városban a hirdetőtáblákon, a bevásárló központokban, az üzletek kirakatában. Legtöbbünknek még van is 1-2 darab Nike márkájú ruhája.

Mi az üzenete?

Mindezek ellenére a legtöbben a legjobb időzítésre vártok, hogy elkezdjétek a változtatást. Itt van néhány példa erre. Nem kezdheted el a diétát, mert holnap egy buliba vagy hivatalos. Nem kezdhetsz el egy hobbit, amíg nyugdíjba nem vonultál. Nem léphetsz ki a munkádból, amíg nem találtál egy újat. Nem léphetsz ki a házasságodból, amíg a gyerekeid fel nem nőttek. Nem kezdhetsz el sportolni, amíg nincs több időd esténként.

Sok ember úgy éli le az életét, hogy valaminek a megvalósulásához köti a változtatást, a legmegfelelőbb időre várnak, hogy elkezdjenek valami értékeset csinálni. Amit nem vesznek észre, az az, hogy sosem jön el a megfelelő idő és valójában csak halogatják a változtatást. Legtöbben félnek a változástól. Sokszor ez nem is tudatosul bennük, csak azt veszik észre, hogy még mindig nem kezdték el csinálni a fejben már sokszor eltervezett és fejben megvalósított dolgokat. Ismerős ez a helyzet Neked is?

Kezd el ott, ahol ma vagy és kezdj el dolgozni rajta, bármilyen eredményeid is lesznek. Lehet az elején lassabban indul el a változás, lehet nem lesznek rögtön számodra kielégítő eredményeid, de tudd, hogy a jobb eredmények úgyis útközben jönnek majd. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy vársz. Ha nem kezdesz el változtatni és csinálni azt, amit szeretnél, akkor úgy megy el melletted az életed, hogy nem éltél igazán, nem abban éltél, ami és aki te vagy valójában. Az élet tele van változásokkal és sokszor kockáztatnunk kell, ahhoz, hogy jobb legyen.

Mire vársz még?

Ha azon kapod magad, hogy épp a legmegfelelőbb időre vársz, hogy a vágyaid megvalósítása felé haladj- lehet ez az, hogy visszamenj tanulni, lehet a magánéleted rendberakása vagy egy új vállalkozás elindítása-akkor ez a pár sor pont neked szól.

Bármi is a célod vagy az álmod, már mindened megvan, amire szükséged van, hogy meghozz egy döntést és cselekedj.

A kérdés itt az, hogy hajlandó vagy-e meghozni azt a döntést, ami elvisz egy olyan élethez, amiről álmodsz. Van, hogy egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megvalósítanod. Az önismereti csoportjaimban és az egyéni foglalkozásokon többek között ahhoz is megtalálhatod a belső erődet, hogy el merd kezdeni a változtatást és boldog életet élj.

Már mindnyájan hallottuk azt a  mondást, hogy légy őszinte magadhoz és az igazság szabaddá tesz. Elgondolkodtál valaha a mélyebb jelentésén, hogy mit is jelent ez valójában?

Lehet rád is igaz, hogy beragadtál egy munkahelyre, amit nem szeretsz, egy házasságba, ami nem kielégítő a számodra, vagy magánéleti problémáid vannak, amitől nem tudsz szabadulni?

Ha bármelyik ezek közül igaz rád is, akkor valójában nem vagy szabad.

Mi az igazság?

Értéktelennek érzed magad? Igen? Akkor nem vagy szabad.

Félsz vagy szorongsz? Akkor nem vagy szabad.

Sokszor vagy dühös? Akkor nem vagy szabad.

Úgy érzed beleragadtál egy élethelyzetbe, ami nem jó neked? Akkor nem vagy szabad.

Nem jössz ki jól a pároddal? Ha igen, akkor nem vagy szabad.

Értéktelennek érzed magad a kapcsolatodban? Az értéktelenség érzése szabaddá tesz? Nem.

Egy olyan munkában vagy, amit ki sem állhatsz és azt hiszed, hogy nincs kiút? Azt gondolod, hogy a  főnököd az, aki nyomorulttá tesz téged? Ha igen, akkor nem vagy szabad. Az igazság az, hogy nem a főnököd az, aki nyomorulttá tesz téged és te vagy az áldozat, hanem te magad teszed ezt magaddal; azzal, hogy nem lépsz ki belőle.

Kezd el most élni a saját életedet, ismerd fel a saját életed. Tedd fel magadnak ezt a kérdést? Szabad vagyok? Ha a válaszod nem, akkor eddig nem voltál őszinte magadhoz és nem azt az életet élted, ami a sajátod, amiben kiteljesedhetsz.

 

Hogyan lehetnék boldogabb?

Amikor megtalálod önmagadat, akkor leszel igazán szabad. Ne elégedj meg kevesebbel, mint amire vágysz és amire képes vagy. Megtalálod azt aki vagy és szabaddá válsz. Csak akkor tudod meg, hogy ki is vagy, és mit szeretnél az élettől, ha időt szentelsz önmagadra. Az önismereti csoportjainkon segítünk megtalálni az Önmagadhoz vezető utat.

http://radfigyelek.hu/csoportok/onismereti-csoport/

Mindenki, akivel találkozunk, azért jelenik meg az életünkben, hogy meglássuk magunkat benne. De mit is jelent ez a mondat?

Minden, amit a másikban meglátok, minden érzelem, amit mások kiváltanak bennem, az rólam szól, hiszen én érzem azt az érzést, bennem jelenik meg, nem a másikban. A másik ember "csak" a kiváltó oka az érzésemnek. Pont emiatt én is vagyok a  felelős érte, nem ő az, akire mutogatnom kell, akit okolnom kell. Felelős vagyok azért, hogy mit kezdek vele, elnyomom magamban, vagy a magam hasznára fordítom, azáltal, hogy meglátom, megérzem és megélem az érzést.

Sokszor szoktam mondani  az egyéni és a csoportos foglalkozásokon, amikor már látjuk, hogy így működnek az emberi kapcsolódások és egy-egy ilyen helyzetben észre is vesszük, megvizsgáljuk magunkban, hogy milyen érzést vált ki a másik belőlünk, ezáltal fejlődhetünk és egyre szélesedő önismeretre teszünk szert.

Ahogy Müller Péter is mondta: "Aki az önismeret útjára lépett, sohasem okolja a másikat a saját rossz közérzetéért. Ha valaki például kihozza a sodrából, nem fogja gyűlölni ezért, hanem megkérdi magától: - Miért vagyok én kihozható a sodromból? És ha diktatúrában él: - Miért vagyok én elaljasítható?"

Hogyan is szól rólam, ha egy szituációban előtörnek az érzelmek?

Négy lehetőség, ahogyan a tükör módszer működhet:

1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, az bennem is megvan. Minden, amit kritizálok a másikban, azért dühít, mert saját magamban nem tudom azt elfogadni. Lehet nem is tudatosul bennem, mert annyira lenyomom azt a részemet vagy csak egyszerűen szégyenlem, hogy ilyen is vagyok. Amikor ilyen szituációba kerülünk, érdemes befelé figyelnünk, mielőtt leordítjuk a másik fejét. Érdemes megvizsgálnunk, hogy mi az bennünk, ami miatt dühöt érzünk.
2. Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, meg akar változtatni bennem, amennyiben ez engem sért, bánt, valamilyen formában érzelmet vált ki bennem, akkor az még nincs feldolgozva bennem. Ilyenkor érdemes résen lennünk és nem elnyomni ezt az érzést, hanem megvizsgálni. Akár körbe járni több oldalról is. Sokszor a kérdésfeltevés előrébb visz bennünket. Ilyen kérdések lehetnek: Mi váltotta ki belőlem ezt az érzést? Mikor éreztem utoljára ezt? Milyen szituációban voltam akkor? Hasonló-e a mai eset ahhoz a régebbi szituációhoz? Sokszor elég a tudatosítás ahhoz, hogy egy-egy rossz érzésünk enyhüljön vagy semlegesüljön.   
3. Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, meg akar változtatni bennem, de engem ez nem sért, nem bánt, akkor az az ő feldolgozatlan problémája, amit kivetít rám, mert ő nem tud vagy nem mer szembenézni vele. Ezzel igazából nekem nincsen dolgom, az ő választása, hogy foglalkozik-e vele valamilyen formában vagy sem.
4. Minden, amit én a másikban szeretek, az magamban is megvan, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében.

Ezek a négy lehetőség valójában az életünkért vállalt felelősségünkről szól. Minden egyes szituáció, minden egyes emberi kapcsolódás, minden érzékelésünk a mi belső kivetítésünk. Bármi, amit tapasztalunk, és esetleg nem tetszik az rólunk szól. A probléma nem velük van, hanem velünk, és abban, ahogy mi gondolunk rájuk. Ahhoz, hogy megváltozzanak, magunkat kell megváltoztatnunk. 

Hogyan változtathatom meg magam?

Mindent meg lehet tanulni, azt is, hogy tudatosabbak legyünk saját működésünkben. Sokszor találkozom azzal a mondattal a munkám során a pácienseim szájából, hogy " Mikor fogom már rutinszerűen használni a tükör módszert?  Erre azt szoktam felelni, hogy  minden gyakorlás kérdése. Olyan ez, mint amikor kisbabák járni tanulnak. Először csak felállnak, megteszik az első bizonytalan lépteiket. Majd elkezdenek totyogni, van hogy még elesnek egyszer-kétszer, de a végén már egyedül is megy nagyon jól megy nekik.

Az első lépés, hogy vedd észre, miről szól egy-egy szituáció az életedben. Vedd észre a helyzet vagy a történés közben az érzelmi reakcióidat, amik párhuzamosan több fajtájúak vagy típusúak is lehetnek. Éld át, majd keresd meg a kérdéseidre a válaszaidat magadban. Minél többször tesszük ezt meg, egyre kevesebb idő kell majd ahhoz, hogy megtaláljuk és már adekvátan tudunk reagálni általa.

Van, hogy egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megtanulnod. Az önismereti csoportjaimban többek között ezt is megtanulod használni. 

 http://radfigyelek.hu/csoportok/onismereti-csoport/

Az egyedüllétet nagyon sokan összekeverik a magánnyal. Ugyanaz valójában a kettő?

A felszín nagyon megtévesztő. Azt gondolnánk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, boldogok és sikeresek, míg azok, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akiknek kifejezetten belső igényük van az egyedüllétre.

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Vannak, akik egyre jobban magukba fordulnak és a négy fal közé menekülve begubózódnak magányukban. De nagyobb százalékuk inkább igyekszik minél több emberrel körülvenni magát. Látszólag ez jól megoldja a magányukat, hiszen rengeteg barát tolong körülöttük. Hosszabb-rövidebb távú barátságokat alakítanak ki, de ezek nem mélyülnek el, valójában felszínesek. Ezek az emberi kapcsolódások roppant kevésszer oldják meg a magányos emberek alapvető hiányát, inkább csak azért jönnek létre, hogy enyhítsék a magányérzetet. Az ilyen emberek valójában mástól, másoktól várják a boldogságot.

Sem a nagy baráti társaság, sem a bezárkózás hosszú távon nem lesz kielégítő a számukra. Bár rövidtávon egy nagy baráti kör boldogságot tud teremteni, de amint az üres lakásba hazaérnek, a magányérzetük újra előtör.

Mitől érezheti jól magát valaki egyedül is?

Elmondhatjuk, azok az emberek egyedül is tudják jól érezni magukat, akik gyerekkorukban megkapták a szüleiktől azt a fajta minőségi figyelmet, szeretetet, együttlétet, amire szükségük volt (amire minden gyereknek szüksége lenne).

Miért is van ez így?

Ha pici babakorban, gyerekkorban valamilyen lelki sérülés történik a minőségi figyelemben, szeretetben, valamilyen hiányállapot alakul ki, akkor az egyedül levés, „a magammal levés” öröme nem tud megvalósulni bennük. Az ilyen sérülést elszenvedett emberek, még ha rengetegen veszik is körül őket, örökös magányérzetet élhetnek át.

Hogyan lehetnék boldogabb?

Az önismeret-fejlesztésével jó eséllyel indulhatunk a boldogsághoz vezető úton, hogy a magányérzetünk enyhüljön, változzon és egy idő után már egyedül, magunkkal is jól tudjuk érezni magunkat. Egy idő után igazi, valós válaszokat tudunk adni az olyan kérdésekre, hogy „Mi tesz boldoggá?” vagy „Mitől tudok töltődni érzelmileg?” vagy „Mit szeretek igazán?” és „Ki is vagyok valójában?”. Ha ezeket a kérdéseket meg tudjuk válaszolni, akkor már a boldogság útjára is léptünk.

Hogyan ismerheted meg Önmagad?

Úgy nehezen, ha mindig társaságra, valaki másra van szükséged ahhoz, hogy boldog légy. Ha a figyelmed mindig kifelé irányul, hogyan vehetnéd észre, mire is van szükséged igazán.

Az az ember, aki folyton csak a külső hangokat képes meghallani, és a belsőkre kevés időt szentel, sohasem láthatja meg igazán valódi énjét. Bizony sokszor szükség van egyedüllétre, mert csak akkor tudjuk meg, hogy kik is vagyunk, és mit szeretnénk az élettől, ha időt szentelünk önmagunkra. Az önismereti csoportjainkon segítünk megtalálni Önmagadhoz vezető utadat.

Gyakran hallom a pácienseimtől, hogy nem tudják, hogy kik ők valójában. A tanácsadás része, hogy segítek definiálni, megtalálni magukban, hogy kik ők és hogy ez mit jelent.

Fontos, hogy megértsük, hogy az identitásunk nem állandó.  Állandóan változunk és fejlődünk. Az emberek összetett lények, gondolatok, érzelmek, hitrendszerek, szülői minták és tapasztalatok kombinációi vagyunk, ezek tesznek azzá, akik vagyunk.

Feldmár András, pszichológus mondta, hogy "Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is.  Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya, aki ő valójában?"

Hogy tudom megtalálni, hogy ki vagyok én?

Amikor elkezdesz magadon dolgozni, terápiára, különböző önfejlesztő csoportokba járni, egyszer csak elindul egy változás benned. Mikor már tudod definiálni, hogy mi az amit szeretsz, mi az, amit nem, akkor látod meg, hogy milyen is vagy valójában, az álarcaid, a társadalmi elvárások nélkül, akkor kezd kialakulni a valódi önképed. Megtalálod, hogy mik azok az élmények, amik töltenek, kikkel szereted körülvenni magadat, mi az a cselekvés, amit szívesen csinálsz és mi az, amit nem. Meglátod, hogyan reagálsz egy-egy szituációban, hogy vagy jelen a társas kapcsolódásaidban.  És ez csak pár példa a sok közül.

A hagyma héja

Sokszor úgy ábrázolják az emberek személyiségét, mint a hagyma héját. Amikor elkezdjük megismerni magunkat, elkezdünk befelé figyelni, a hagyma héját kezdjük el lebontani magunkról. Az, aki igazából vagyunk csak a hagyma belső része. A külső rétegek azok, amik az évek során ránk rakódtak, felvett szerepek, társadalmi elvárások, szülői minták, álarcok tömkelege. Ahhoz, hogy eltaláljunk önmagunkhoz, meg kell szabadulnunk a külső, felszíni rétegektől, amik eddig korlátoztak minket ebben.

Társadalmi szerepeink határoznak meg minket?

Az emberek hajlamosak a társadalmi szerepeik alapján meghatározni magukat (apa, anya, gyerek, feleség, szülő, tanár, professzor...) Valójában ezek a szerepek nem határozzák meg, hogy kik vagyunk. Azt írják csak le, hogy mit csinálunk az életünk adott szakaszaiban. Ha ezek alapján próbáljuk meghatározni magunkat és egyik-másik szerepünk eltűnik, megváltozik, akkor elveszítjük a személyazonosságunkat, a magunkról kialakított képet és összetörünk, mintha kihúznák a lábunk alól a talajt.

Meddig tart, amíg meglelem önmagam?

A változás és valódi önmagunk megtalálása egy hosszabb folyamat eredménye. Ezalatt a folyamat alatt előfordulhat, akár többször is, hogy az, amivel azonosítottad magad már nincs jelen benned, és még nincs meg az sem, aki valójában vagy. Ez egy nehéz időszak lehet számodra. Fontos tudnod, hogy ez az időszak is elmúlik és a változás egy új, jobb életszakaszt hoz magával. Ahol már tudod és érzed, hogy mi a te valódi utad. Megtalálhatod a hivatásod, a magánéletedben azt az irányt, ami valóban boldoggá tesz téged. Azt az érzést,  hogy nem vagy a helyeden átveszi egy belső biztonság, hogy a saját utadon vagy. Ezért nagyon fontos, hogy megtaláld azt, aki vagy. 

Van, hogy elhiszed, azt, ahogyan másik definiálnak téged?

Azt, hogy ki vagy nem az határozza meg, hogy mit gondolnak rólad mások, hogy ők hogyan definiálnak téged. Amikor megtalálod magad, néhány ember kedvelni fog ,néhány pedig nem. Néhány ember egyet fog érteni azzal, amit mondasz, néhány pedig nem.

Én a hitrendszeremmel az értékeimmel és a hibáimmal együtt azonosítom magam ( és ezek folyamatosan változnak). A gondolataim és az érzéseim alapján érzékelem magamat és a világot.

Hogyan induljak el az úton?

Megtalálni saját magadat egy hosszú és izgalmas út, sokszor kihívásokkal és fájdalmakkal teli. Emellett csak biztatni tudlak, hogy indulj el ezen az úton, mert minőségileg tudja megváltoztatni az életedet.

A munkám az, hogy segítsek az embereknek megtalálni és lebontani azokat a falakat, amik gátolják őket a további fejlődésükben. Abban is segítek nekik, hogy meg tudják változtatni a gondolkodásmódjukat, megtalálják önmagukat.

Thomas Gordon, kaliforniai pszichológus, a kommunikációs képességek tanításának úttörője. Gordon meg volt győződve arról, hogy az erőszak alkalmazása rontja a kapcsolatok minőségét és felismerte, hogy ez elkerülhető.

Gordon így fogalmazza meg a konfliktust: két ellentétes akarat, szándék, vagy igény ütközése. Ez azért fontos, mert ez a megfogalmazás semleges. Nincs szó a jó és a rossz harcáról, helyes és helytelen szándékról. Te ezt akarod elérni, én azt, és mivel mi ketten kapcsolatban vagyunk, akadályozhatjuk egymást célunk elérésben.

Mi az az én-üzenet?

Gordon a konfliktusmegoldó kommunikáció során az én-üzeneteket ajánlja, mivel a te-közlés mindig minősítő, és lezárja a kommunikációt. A Te-üzenettel letámadjuk a másikat, leminősítjük, ráterheljük az összes felelősséget a kialakult konfliktusért. Egy Te-üzenetre vagy viszont támadással, vagy heves védekezéssel lehet reagálni.

Az én-üzenet leírja, hogy a közlő hogy érzi magát egy-egy viselkedéssel kapcsolatban. Ez soha nem minősítő jellegű. Ebben a formában tudatni lehet a másik személlyel, hogy ő mit érez az adott helyzetben anélkül, hogy szavai vádló, fenyegető jelleget kapnának, vagy sértőek lennének. Így megelőzhető, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön, emellett mód van a saját szándék egyértelmű közlésére. Úgy számolunk be egy számunkra fontos személynek a jelenlegi lelkiállapotunkról, érzéseinkről, hogy ezekért az érzésekért vállaljuk a felelősséget.

Mikor segít a módszer?

• ha érzéseink őszinte, de nem bántó, követelőző megfogalmazása segíti a kapcsolat tisztázását, javítását, fejlesztését, átalakítását, vagy egyszerűen, általa a másik jobban megismeri a mi pillanatnyi állapotunkat.
• ha egyre több stressz halmozódik fel a kapcsolatban, és az egyik fél úgy érzi, hogy a másik mereven ellenáll mindenféle változtatási kísérletnek.
• ha mindkét félnek vannak problémái, és ezeket én-üzenetek formájában közlik egymással.

Honnan tudom, hogy jól csinálom?

Itt van néhány példa, hogy egy-egy megszokott reakció helyett hogyan tudunk én-üzenetekkel kommunikálni:

• Sosem tudsz hazaérni időben! - helyett - Aggódom, amikor későn érsz haza , mert azt hiszem, hogy valami bajod történt.

• Mi lenne, ha nem flörtölnél más nőkkel minden egyes bulin? - helyett - Amikor másokkal flörtölsz, az engem teljesen elbizonytalanít.
• Te aztán sose leszel képes leválni az anyádról! - helyett - Nagyon zavar, hogy évek óta csak beszélsz arról, hogy függetlenedsz az anyádtól.
• Most legjobb ha kialszod magad, utána majd esetleg beszélünk... - helyett - Szeretném, ha tudnék segíteni neked.
• Mi lenne, ha egyszer az életben visszahoznál valamit? - helyett -  Haragos voltam, hogy nem hoztad vissza a könyvemet, mert szükségem lett volna rá.
• Fel a fejjel, minden rendben lesz! - helyett - Nagyon sajnálom, ami veled történt.
• Fogd már be, ne ordibálj! - helyett -  Nagyon megijedek, amikor kiabálsz velem, mert attól tartok, hogy haragszol rám.
• Pofa be! - helyett - Felháborít, hogy ilyen durván beszélsz velem!

Lehetnek az én-üzeneteknek veszélyei?

A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az Én-üzenet „elszabadul”, az eddig bezárt érzelmek és indulatok kitörnek. Egy példa erre a következő mondat, ami csak formailag néz ki én-üzenetnek: „Olyan dühös vagyok rád, majdnem fölrobbanok!”. Ennek a valós jelentése az, hogy „te feldühítettél.” És ha egyszer az érzelmek korlátlanul és zabolátlanul elragadnak, akkor oda a konfliktus békés megoldása. Ilyenkor azzal a megnyugtató tudattal zúdítjuk haragunkat partnerünk nyakába, hogy csak kimutatjuk érzéseinket. A düh gyakran nem a valódi érzelem, hanem csak rárakódik valami egyébre. Mondjuk ijedtségre, aggodalomra, féltékenységre, tehetetlenségre, zavarra. Segíthet, ha időben észrevesszük és korrigáljuk valódi én-üzenetre a mondanivalónkat.

Hogyan tanulhatom meg a módszert?

Ha mi magunk tisztában vagyunk saját érzelmeinkkel és szükségleteinkkel, s ezt megfelelően tudjuk közölni, jó esélyünk van arra, hogy megértéssel találkozzunk, s a másik felet együttműködésre ösztönözzük.

Van, hogy egyedül nehezen megy, de nem kell egyedül megtanulnod. Az önismereti csoportjaimban többek között ezt is megtanulod használni. 

Sokszor történt már veled, hogy egy nehéz életszakaszba kerültél, meséltél róla valamelyik barátodnak, viszont nem jutottál előrébb?

Sokszor a barátaink azt hiszik, hogy meg kell oldaniuk az életünket, elkezdenek ötletelni, tanácsokat adni nekünk, felvidítani, ha rossz kedvünk van, holott nem erre lenne szükségünk, csak arra hogy odafigyelve meghallgassanak, vagy akár tükröt tartsanak nekünk.

Mit jelent az értő figyelem?

Az értő figyelem elmélete dr. Thomas Gordon nevéhez fűződik, melynek központi eleme az elfogadás. Ha képesek vagyunk őszinte elfogadást érezni mások iránt, és ezt ki is tudjuk mutatni, segítjük a másikat a fejlődésben, abban, hogy előnyére változzon; megtanuljon problémákat megoldani, termékenyebb, alkotóbb legyen. Az értő figyelem valójában abban segít, hogy a beszélgetés során egészen pontosan arról legyen szó, amit a beszélgetést kezdeményező fél valójában el akart mondani, meg akart vitatni. Az értő figyelem segít mederben tartani a beszélgetést, így végig a lényegi témáról esik szó, nem kalandozik el a beszélő. Fontos, hogy a fogadó fél nem küld saját üzenetet, nem elemez, nem véleményez és nem tanácsol, pusztán a másikra figyel. Ráadásul a beszélő fél megoldásokhoz is juthat, ha nem szakítják folyton félbe kéretlen tanácsokkal, kritikával, eltereléssel, vagy akár megoldási javaslatokkal. A saját helyzetére mindenkinek a saját megoldását kell megtalálnia, ez a kulcsa.

Hogyan segít az értő figyelem?

Sokan vagyunk, akik nem találjuk különböző okok miatt azt a közeget, azt a helyet, azt az embert, akinek el tudnánk mondani, hogy mi bánt minket, mi az, ami nem megy, mi az, ami hátráltat minket az életünkben. Mélyebb törődésre, új fajta megbecsülésre lenne szükségünk. Bárki tapasztalhatja, hogy mennyivel jobban végiggondolhatja a problémáját, ha kibeszélheti magából. Magam is sokszor vagyok úgy, hogy míg magamban gondolkodom, próbálok eljutni egy probléma, egy érzés, egy megoldandó feladat mélyére, nem sikerül. Míg, ha elkezdek beszélni róla valakinek, aki teljes figyelmét adja, csak attól, hogy kimondom neki és ő figyel rám, valami más lesz, elkezdem kibogozni a dolgaimat; majd eljutok a megoldásig. Ha elakadok, akkor  a megfelelő kérdéssel tovább tudom vinni a gondolataimat.

Hol tudom megkapni ezt a minőségű figyelmet? 

Sokszor nem elég, ha a barátainkkal osztjuk meg a nehézségeinket, és talán nekik nem is feladatuk, nem is várhatjuk el tőlük, hogy segítőként működjenek. Ellenben mi, segítő szakmabeliek tanácsok helyett kulcsfontosságú kérdéseket teszünk fel neked, veled vagyunk, amikor fáj valami, és nem akarunk kirángatni onnan, hanem megvárjuk, míg magadtól jössz ki belőle, és ehhez minden segítséget megadunk neked.

Ha úgy érzed, nagyon nehéz már egyedül küzdeni, hogy nem ért meg senki, hogy nehéz az életed és már könnyítenél rajta, akkor tégy egy lépést magadért. Találkozzunk, beszélgessünk, figyelemmel meghallgatlak.

Egyre többször hallhatjuk, olvashatjuk egy-egy ember jellemzése kapcsán, hogy magas vagy alacsony az EQ-ja. Az érzelmi intelligencia az, ami befolyásolja viselkedésünket, személyes döntéseinket, hogyan gondolkodunk a dolgokról, a világról és hogyan kapcsolódunk másokhoz. Ez befolyásolja, hogy hogyan kezelünk különböző szociális szituációkat

Travis Bradberry ismert pszichológus, író kutatásai alapján összegyüjtötte, hogy honnan lehet megismerni a magas érzelmi intelligenciájú ember.

Az érintés alapszükségletünk, egy olyan szükségletünk, amit nagyon sokszor alulértékelünk. Az érintés bármely formája hatalmas erővel bír érzelmi és szociális életünkben. Terápiás folyamatokban is sokszor használják gyógyító erejét.

Virginia Satir pszichoterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete. Vajon mi megöleljük ennyiszer gyermekünket vagy szeretteinket? Soknak tűnik?