Az egyedüllétet nagyon sokan összekeverik a magánnyal. Ugyanaz valójában a kettő?

A felszín nagyon megtévesztő. Azt gondolnánk, hogy azok az emberek, akik nagy baráti társasággal rendelkeznek, boldogok és sikeresek, míg azok, akik egyedül is képesek létezni, magukba fordulóak és magányosak. A valóság viszont teljesen más. Lehet valaki fizikailag egyedül, de mégsem szenved a magányosságtól. Vannak, akiknek kifejezetten belső igényük van az egyedüllétre.

Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Vannak, akik egyre jobban magukba fordulnak és a négy fal közé menekülve begubózódnak magányukban. De nagyobb százalékuk inkább igyekszik minél több emberrel körülvenni magát. Látszólag ez jól megoldja a magányukat, hiszen rengeteg barát tolong körülöttük. Hosszabb-rövidebb távú barátságokat alakítanak ki, de ezek nem mélyülnek el, valójában felszínesek. Ezek az emberi kapcsolódások roppant kevésszer oldják meg a magányos emberek alapvető hiányát, inkább csak azért jönnek létre, hogy enyhítsék a magányérzetet. Az ilyen emberek valójában mástól, másoktól várják a boldogságot.

Sem a nagy baráti társaság, sem a bezárkózás hosszú távon nem lesz kielégítő a számukra. Bár rövidtávon egy nagy baráti kör boldogságot tud teremteni, de amint az üres lakásba hazaérnek, a magányérzetük újra előtör.

Mitől érezheti jól magát valaki egyedül is?

Elmondhatjuk, azok az emberek egyedül is tudják jól érezni magukat, akik gyerekkorukban megkapták a szüleiktől azt a fajta minőségi figyelmet, szeretetet, együttlétet, amire szükségük volt (amire minden gyereknek szüksége lenne).

Miért is van ez így?

Ha pici babakorban, gyerekkorban valamilyen lelki sérülés történik a minőségi figyelemben, szeretetben, valamilyen hiányállapot alakul ki, akkor az egyedül levés, „a magammal levés” öröme nem tud megvalósulni bennük. Az ilyen sérülést elszenvedett emberek, még ha rengetegen veszik is körül őket, örökös magányérzetet élhetnek át.

Hogyan lehetnék boldogabb?

Az önismeret-fejlesztésével jó eséllyel indulhatunk a boldogsághoz vezető úton, hogy a magányérzetünk enyhüljön, változzon és egy idő után már egyedül, magunkkal is jól tudjuk érezni magunkat. Egy idő után igazi, valós válaszokat tudunk adni az olyan kérdésekre, hogy „Mi tesz boldoggá?” vagy „Mitől tudok töltődni érzelmileg?” vagy „Mit szeretek igazán?” és „Ki is vagyok valójában?”. Ha ezeket a kérdéseket meg tudjuk válaszolni, akkor már a boldogság útjára is léptünk.

Hogyan ismerheted meg Önmagad?

Úgy nehezen, ha mindig társaságra, valaki másra van szükséged ahhoz, hogy boldog légy. Ha a figyelmed mindig kifelé irányul, hogyan vehetnéd észre, mire is van szükséged igazán.

Az az ember, aki folyton csak a külső hangokat képes meghallani, és a belsőkre kevés időt szentel, sohasem láthatja meg igazán valódi énjét. Bizony sokszor szükség van egyedüllétre, mert csak akkor tudjuk meg, hogy kik is vagyunk, és mit szeretnénk az élettől, ha időt szentelünk önmagunkra. Az önismereti csoportjainkon segítünk megtalálni Önmagadhoz vezető utadat.